ESUMI ÉS ASAO

2017

Az előadás elnyerte a II. RS9 OFF 2017 FÜGGETLEN SZÍNHÁZI FESZTIVÁL fődíját.

A Ziggurat Project célkitűzéseit szem előtt tartva (valódi kooperációban létrejövő összművészeti előadások létrehozása) Acsai Roland Bárka-, Radnóti- és Zelk Zoltán-díjas drámaíró, író, költő, műfordító modern nó-dráma átiratát a fizikai és a tárgyszínház eszközeivel állítjuk színpadra, a nem szokványos módszereket alkalmazó rögtönzött élő zenét társul hívva.

Az előadás kísérletet tesz arra, hogy a japán hagyományokat miként vagyunk képesek magyarként befogadni, újraértelmezni és saját színházi nyelvezetünkön keresztül kifejezni. Nagyon fontosnak tartjuk a próbafolyamatot megelőző kutatási fázist, ami a japán mozgás és zenei világ elmélyült tanulmányozásából áll külső mentorok (a téma szakemberei) segítségével, útmutatásával. Nem reprodukálni szeretnénk a keleti világ hagyományait, hanem az elsajátított ismeretekkel dolgozva egy, az előadók ezen tapasztalataiból leszűrt belső élményein alapuló előadás létrehozását tűztük ki célul.

A zenei koncepció egy olyan hangzásvilág kialakítása, melyben a hagyományos japán zene a magyar népzenével és klasszikus zenével korrelálva születik meg, tanulmányozva és figyelembe véve az ázsiai valamint az európai zeneelmélet alapjait, annak kulturális hátterét. A zenei kifejezés eszköze és módja az előzetes kutatások ismereteinek tükrében, egy kötött összhangzattani és formatani rendszerben való rögtönzött komponálásban valósulna meg, a mű dramaturgiájához hűen kapcsolódva. A japán zene nó színházban elfoglalt szerepéhez és zenei narratívájához hasonlóan – a tánc koreográfiájának tartalmi elemeihez kötődve – egy erőteljes, feszültségkeltő, a keleti értelemben elgondolt „idő megdermedését” megidéző, katartikus zenei atmoszféra létrehozása a cél.

Kritika:

„ … az a szikár forma, amit Kalmár vizuálisan, mozgásban és zeneileg összerak, önmagában érvényes és megáll.
Jók, sőt kifejezetten találóak, mert e hideg formalizmushoz illőek – a szintén nó színházi ihletésű – egyszemű, fakéregből kialakított álarcok. Ügyes, ahogyan a végig meghatározó minimalista mozgás és gesztusnyelv picit nyit a lendületesebb kortárs tánc és harcművészeti elemek, illetve a zárlatban a magyar néptánc, a lassú forgatós felé, és nincsenek benne zökkenők”
(KRÁLL CSABA: SZŰKÖSSÉG ÉS TÁGASSÁG, Élet és Irodalom)

„ … nem törekedtek arra, hogy autentikus nó előadás benyomását keltsék, inkább inspirációt merítettek ebből a hagyományból. Olyan jeleket használnak, amelyeket az itthoni néző is értelmezni tud, akkor is, ha találkozott már az adott jellel, és akkor is, ha nem.”
(TURBULY LILLA: SIKERES TRANSZPLANTÁCIÓK, tánckritika.hu)

„A nonverbális kommunikáció itt aztán tényleg érvényesült és a befogadó az éppen benne zajló örömet vagy csatákat tudta megélni az előadás alatt. Abban, hogy ez egy szerelmi viszontagságokat zenével és kifejező mozgással megéltető előadás volt, nincs kétség.”
(JENEI KLEMENTINA: SZÍVET ÉS ÁRNYÉKOT CSERÉLTEK, Magyar Szó, Vajdaság)

Szereposztás, stáblista:
Esumi: Kovács Emese
Asao: Kalmár Ákos
A Bambuszliget Boszorkánya: Munkácsi Ádám
Isten: Porteleki Áron
Zenészek: Munkácsi Ádám, Porteleki Áron
Koncepció, maszkok: Kalmár Ákos
Rendező – koreográfus: Kalmár Ákos
Külön köszönet: Batarita

Támogatók: Japán Alapítvány, SÍN Kulturális Központ, Artus Stúdió, Pro Progressione, RS9

Premier:
2017. március 17-18. Artus, Arccal a halnak új generációs program

További előadások: